Pillanatkép a Hajdúdorogi Bazilita Harmadrendiek életéből

A Bazilita Harmadrend Szabályzata szerint a tagoknak legalább havonként egyszer kell találkozniuk közösségileg, amikor is imádság és elmélkedés által élik meg harmadrendi voltukat. Ezt az előírást természetesen Hajdúdorogon is megtartjuk, minden hónap utolsó vasárnapján találkozunk, közösen elimádkozunk egy imaórát, vagy a Rózsafüzér ájtatosságot, miután az egyházi vezető tart egy kis „lélekfrissítést”. A legutóbbi ilyen alkalom emlékeit szeretném felidézni, hátha mások is tanulnak belőle valamit!

    Amikor ezek a sorok íródnak, még alig kezdtük el a Nagyböjtöt, a Húsvét előtti Szent Negyven Napot. Ezért a Hajdúdorogi Bazilita Harmadrend legutóbbi találkozóján a böjtölésről volt szó. Ezzel kapcsolatban meghallgattuk a Szentírásból, Jézusnak a böjtöléssel kapcsolatos szavait, melyet a Hegyi Beszédben találunk. /Máté 6, 14-21/ Rá kellett döbbennünk, Jézus nem azt fogalmazza meg a böjttel kapcsolatban, hogy mit ehetünk, vagy mit nem, hanem mindenekelőtt a bűnbocsánatra szólít fel, a tanítványokat és minket is. Csak a tiszta lelkű ember tud közeledni Isten felé, ami a böjt lényege. Ehhez pedig arra van szükség, hogy mindenkinek megbocsássunk, és bocsánatot kérjünk azoktól, akik ránk haragudnak.
Ennek a bocsánatkérésnek lehettünk szem és fültanúi Hajdúdorogon ez év február 14-én vajhagyó vasárnap este, mikor is egy püspöki vecsernye után a Kiengesztelődési Szertartást végezte el az egyházmegye papsága püspök atyával együtt. Természetesen a püspöki vecsernyén részvettek a Bazilita Harmadrend tagjai is. Izgatottan gyülekeztünk e felemelő szertartás előtt a Székesegyházban, mindenki felvette a vállpántját, és imádságos lelkülettel vártuk a városunkba érkező főtisztelendő atyákat. Jó volt látni az ismerős arcokat, főleg azokét, akik valamikor egyházközségünkbe szolgáltak. A vecsernye gyönyörű volt. Az alkonyati istentisztelet végeztével a papság kivonult a templom közepére, ahol egyenként mindenki egymással és a püspökkel békecsókot váltott, miközben így szóltak egymáshoz:
„Áldj meg engem atyám, és bocsáss meg nekem!”
„Az Isten bocsásson meg nekünk!”
Elgondolkodtató volt ezeket a szavakat hallani, hiszen ez a szertartás néma csöndben zajlott. A papok is emberek, nekik is vannak bűneik, ők is meg tudják egymást sérteni, és milyen szép, hogy példát adnak nekünk a kiengesztelődésre is. De még érdekesebb a bocsánatot kérő szavakra adott válasz: Az Isten bocsásson meg nekünk! Nem azt mondjuk, hogy én megbocsátok, hanem arra utalunk, hogy az igazi bocsánatot az Istennél találjuk meg. Csak akkor tudok majd szívből megbocsátani embertársaimnak, ha kapcsolatba vagyok a Bocsánat Forrásával, azaz az Istennel.
Ezzel az ünnepi vecsernyével kezdetét vette a felkészülés a 2012-es Centenáriumi évre, amikor is a Hajdúdorogi Egyházmegye 100 éves lesz. Főtisztelendő Kocsis Fülöp püspök atya prédikációjában kiemelte, hogy úgy kell felkészülnünk e jeles jubileumra, hogy megújulunk lelkileg. S ebben a lelki „újjászületésben” a Szentlélek kell, hogy vezessen minket. Mindenkinek magán kell kezdeni ezt az Isten fele fordulást, megtérést. S ahogyan a történelemben görög katolikus egyházunkért sokat tettek a hajdúdorogi őseink, ugyanúgy kell, ebben a lelki megújulásban is élen járnia Hajdúdorog történelmi népének. Óriási ajándék ez, de egyben mérhetetlenül nagy felelősség is. Minden hajdúdorogi embernek, hívőnek és nem hívőnek egyaránt, van ebben feladata. A Bazilita Harmadrendnek nem is kicsi! Érezzük ezt, igyekszünk felnőni a kihíváshoz, szeretnék Isten kegyelmével együttműködve, imádságos lélekkel mindent megtenni, ami rajtunk áll, Magyar Görög Katolikus Egyházunkért.
    De mivel tudjuk, hogy bűneink gyengítik elhatározásunk szilárdságát, kérünk titeket bazilita harmadrendi társaink, imádkozzatok, hogy az Isten bocsásson meg nekünk!